Egy kis mindenféle…

Miután hazaértem a procionos napról, hatalmas fejgörccsel ágynak estem- már útközben majdnem elaludtam a kocsiban. De minekután én vezettem, erőt vettem magamon….
Szóval klasszul beteg lettem, próbáltam feküdni. Ez nálunk annyit jelent, hogy ilyenkor nem főzök. Csak a többi ezer apróság, meg a kiöblítésre váró festett anyagok, meg a festés után a takarítás… Ráadásul ilyenkor pocsék a hangulatom is, és pihenni sem tudok igazán, mert állandóan az jár a fejemben, hogy mennyi feladatom van…
Egyszer még fejcserés támadást fogok intézni az aggodalmaskodó agyam ellen! 🙂

Szóval, itt vannak, de nem színhűek. Zaza, amit te festettél, nagyon jó lett! Majd egy szép napon lefotózom és megmutatom! 🙂

Most készülődünk Erdélybe- én 23 év után először… ez is megviselt, már előre sírtam. Hogy mi lett a régi barátaimmal, most újra látom őket, hogy mennyi minden történt ez alatt az idő alatt, és milyen hamar elrepült…
És mennyi minden van, amit a hosszú évek alatt nem tudtam még “megemészteni”! (Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. )
Gyakran érzem, hogy az évek alatt rám/ránk rakódó terhek egyre jobban zavarnak, nyomasztanak. Vajon ennek így kell lennie? Van, aki szerint nem, úgyhogy utána nézek majd.

Aki nem tud Erdélyországba utazni, annak küldöm ezt, és mindenkinek, aki szereti:
Hidegen fújnak a szelek

és a többi gyönyörű magyar népdalt!

Egy kis mindenféle…

Miután hazaértem a procionos napról, hatalmas fejgörccsel ágynak estem- már útközben majdnem elaludtam a kocsiban. De minekután én vezettem, erőt vettem magamon….
Szóval klasszul beteg lettem, próbáltam feküdni. Ez nálunk annyit jelent, hogy ilyenkor nem főzök. Csak a többi ezer apróság, meg a kiöblítésre váró festett anyagok, meg a festés után a takarítás… Ráadásul ilyenkor pocsék a hangulatom is, és pihenni sem tudok igazán, mert állandóan az jár a fejemben, hogy mennyi feladatom van…
Egyszer még fejcserés támadást fogok intézni az aggodalmaskodó agyam ellen! 🙂

Szóval, itt vannak, de nem színhűek. Zaza, amit te festettél, nagyon jó lett! Majd egy szép napon lefotózom és megmutatom! 🙂

Most készülődünk Erdélybe- én 23 év után először… ez is megviselt, már előre sírtam. Hogy mi lett a régi barátaimmal, most újra látom őket, hogy mennyi minden történt ez alatt az idő alatt, és milyen hamar elrepült…
És mennyi minden van, amit a hosszú évek alatt nem tudtam még “megemészteni”! (Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. )
Gyakran érzem, hogy az évek alatt rám/ránk rakódó terhek egyre jobban zavarnak, nyomasztanak. Vajon ennek így kell lennie? Van, aki szerint nem, úgyhogy utána nézek majd.

Aki nem tud Erdélyországba utazni, annak küldöm ezt, és mindenkinek, aki szereti:
Hidegen fújnak a szelek

és a többi gyönyörű magyar népdalt!

Ezt olvastátok már? :)

Megnyílik egy új üzlet, ahol a nők férjet vásárolhatnak maguknak..

A bejáratnál az alábbi utasítás olvasható:
– Az üzletet csak EGYSZER látogathatják meg.
– 6 emelet van, a férfiak tulajdonságai emeletenként javulnak
– Bármelyik férfit kiválaszthatják az adott emeleten, vagy felmehetnek a
következo szintre.
– Elozo emeletre visszamenni nem lehet

Egy hölgy úgy dönt, hogy kipróbálja az üzletet, és partnert keres magának.

Az első emelet ajtaján a következő felirat várja: “Ezeknek a férfiaknak van
munkája” A nő úgy dönt, hogy megnézi a következő emeletet.

A második emelet ajtaján ez áll: “Ezeknek a férfiaknak van munkája és
szeretik a gyerekeket.” A nő továbbmegy.

A harmadik emeleten: “Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a
gyerekeket és félelmetesen jóképűek” Wow, gondolja a nő, és továbbmegy.

negyedik emeleten: “Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a
gyerekeket, félelmetesen jóképűek és segítenek a házimunkában”
Hihetetlen, gondolja a nő, nehezen áll ellen a kísértésnek, de valami ara
készteti hogy továbbmenjen.

Az ötödik emelet: “Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket,
félelmetesen jóképűek, segítenek a házimunkában és romantikusak!” Úgy dönt,
hogy benyit, de az utolsó pillantban megtorpan és felmegy a hatodikra.

Az ajtó ezt találja: “Ön a 31.456.012-es számú látogató. Ezen a szinten
nincsenek férfiak, csak azért van, hogy bebizonyítsuk, hogy a nők sosem
elégedettek. Köszönjük a látogatást.

Az utca szemközti oldalán egy hasonló üzlet nyílik, ahol a férfiak
kereshetnek maguknak asszonyt.

Az első emeleten vannak a nok akik
szeretik a szexet.

A másodikon a nők akik szeretik a szexet, és nem bánják ha a férjük
idonként elmegy sörözni a cimbikkel.

A harmadik, negyedig, ötödik, hatodik emeleten még SENKI sem járt.

Ezt olvastátok már? :)

Megnyílik egy új üzlet, ahol a nők férjet vásárolhatnak maguknak..

A bejáratnál az alábbi utasítás olvasható:
– Az üzletet csak EGYSZER látogathatják meg.
– 6 emelet van, a férfiak tulajdonságai emeletenként javulnak
– Bármelyik férfit kiválaszthatják az adott emeleten, vagy felmehetnek a
következo szintre.
– Elozo emeletre visszamenni nem lehet

Egy hölgy úgy dönt, hogy kipróbálja az üzletet, és partnert keres magának.

Az első emelet ajtaján a következő felirat várja: “Ezeknek a férfiaknak van
munkája” A nő úgy dönt, hogy megnézi a következő emeletet.

A második emelet ajtaján ez áll: “Ezeknek a férfiaknak van munkája és
szeretik a gyerekeket.” A nő továbbmegy.

A harmadik emeleten: “Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a
gyerekeket és félelmetesen jóképűek” Wow, gondolja a nő, és továbbmegy.

negyedik emeleten: “Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a
gyerekeket, félelmetesen jóképűek és segítenek a házimunkában”
Hihetetlen, gondolja a nő, nehezen áll ellen a kísértésnek, de valami ara
készteti hogy továbbmenjen.

Az ötödik emelet: “Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket,
félelmetesen jóképűek, segítenek a házimunkában és romantikusak!” Úgy dönt,
hogy benyit, de az utolsó pillantban megtorpan és felmegy a hatodikra.

Az ajtó ezt találja: “Ön a 31.456.012-es számú látogató. Ezen a szinten
nincsenek férfiak, csak azért van, hogy bebizonyítsuk, hogy a nők sosem
elégedettek. Köszönjük a látogatást.

Az utca szemközti oldalán egy hasonló üzlet nyílik, ahol a férfiak
kereshetnek maguknak asszonyt.

Az első emeleten vannak a nok akik
szeretik a szexet.

A másodikon a nők akik szeretik a szexet, és nem bánják ha a férjük
idonként elmegy sörözni a cimbikkel.

A harmadik, negyedig, ötödik, hatodik emeleten még SENKI sem járt.

(Pihent agyú) anyagtakarékossági ötlet

Varrógép takarításkor azt a sok kis szöszt, ami alul keletkezik, ne dobjuk ki!
Tegyük dobozba, és gyűjtsünk össze min. egy befőttes üvegnyit- majd este fürdéskor szappannal együtt nemezeljük össze tűpárnává.
Készíthetünk ily módon nagyobb darabokat is, pl. jurtát, csak akkor kérjük meg a családot, hogy varrjanak ők is, hogy minél előbb összegyűljön a megfelelő mennyiség. Ezzel el kell majd mennünk egy jó nagy víztükrű usziba, vagy strandra, vagy wellness hotelbe és lehetőleg bioszappant használva kezdjünk hozzá a nemez készítéshez.
Ha a családnak nincs kedve varrni, akkor nekünk kell gyűjtögetni: éljünk 150 évig…

(Pihent agyú) anyagtakarékossági ötlet

Varrógép takarításkor azt a sok kis szöszt, ami alul keletkezik, ne dobjuk ki!
Tegyük dobozba, és gyűjtsünk össze min. egy befőttes üvegnyit- majd este fürdéskor szappannal együtt nemezeljük össze tűpárnává.
Készíthetünk ily módon nagyobb darabokat is, pl. jurtát, csak akkor kérjük meg a családot, hogy varrjanak ők is, hogy minél előbb összegyűljön a megfelelő mennyiség. Ezzel el kell majd mennünk egy jó nagy víztükrű usziba, vagy strandra, vagy wellness hotelbe és lehetőleg bioszappant használva kezdjünk hozzá a nemez készítéshez.
Ha a családnak nincs kedve varrni, akkor nekünk kell gyűjtögetni: éljünk 150 évig…

Bejegyzések napja

Miután kiderült, hogy csak hétfőn kell szerelőhöz vinni a kocsinkat, most csinálom azt, amit elterveztem, ha nem lesz kocsim- blogolok. 🙂
És miután párom is olvassa az irományaimat, este megértően és cseppet sem meglepetten fogja nézni a semmit, amit ma csináltam itthon. 🙂
Köszi, Mammka, a bíztatást a novellaírásra. Az a helyzet, hogy én olyan Háború és béke terjedelmű regényre gondoltam, mert már annyi minden történt velünk, barátainkkal, ismerőseinkkel, és már annyira, de annyira bölcs lettem, hogy én is azt gondoltam, ezt már betűkbe kéne önteni. Jellemző rám, hogy nem kis dolgokban gondolkozom- a novella eszembe sem jutott. 🙂
Viszont eszembe jutott az első írógép, amit akkor vásárolt a párom, amikor megkapta élete első komolyabb fordítani valóját. Akkor volt Áron fiúnk kisbaba, és emlékszem: Veszprémben laktunk, sétáltunk a tavaszi szélben-napsütésben-hidegben, és azt mondogattuk egymásnak, hogy ez jó befektetés lesz… aztán lett egy szürke számítógépünk, fél évig tartott, amíg a bekapcsolási betűkombinációt megtanultam- kicsit idegenkedtem tőle. Na nem a kombinálástól. 🙂
Viszont a szakdolgozatomat azon írtam már. Most meg már blogolok- jövőre tán programozok, aztán gépet tervezek…
Tegnap hallottam egy boogie tanárról, 77 évesen még versenyez és tanít is. Versenytáncosok is járnak hozzá.
Szintén tegnap hallottam kedves vendégeinktől egy kb. ugyanennyi idős bácsiról, aki egész életében vadászott, járta az erdőt, és megöregedvén a szobájában elkezdte festeni az emlékeit. Soha festeni nem tanult, csak az évtizedek alatt lerakódott képeket szeretné megörökíteni.
És igazából nekem az az érdekes, hogy az emberi sorsok az évtizedek alatt milyen fordulatokat tudnak tenni.
Nem igazán szeretem a jóslást, mert azzal a saját bizonytalanságunkat áruljuk el- pedig gyakran valóban azok vagyunk. Én biztosan. Mert az ÉLET szerintem nem egy lináris vonal, amit józan ésszel ki lehet számítani- viszont igencsak józan gondolkodásúnak kell lenni ahhoz, hogy úgymond “álljuk a sarat”.
Na, ha írok majd valaha, ez lesz a témája. Meg benne lesz a szerelem, meg az államhoz való viszonyunk, és még néhány megoldhatatlan kérdés, amire mindenki másként válaszol, máshogy értelmezi, stb.
Ó, ennyi gondolkodástól megfájdul a fejem. 🙂

Bejegyzések napja

Miután kiderült, hogy csak hétfőn kell szerelőhöz vinni a kocsinkat, most csinálom azt, amit elterveztem, ha nem lesz kocsim- blogolok. 🙂
És miután párom is olvassa az irományaimat, este megértően és cseppet sem meglepetten fogja nézni a semmit, amit ma csináltam itthon. 🙂
Köszi, Mammka, a bíztatást a novellaírásra. Az a helyzet, hogy én olyan Háború és béke terjedelmű regényre gondoltam, mert már annyi minden történt velünk, barátainkkal, ismerőseinkkel, és már annyira, de annyira bölcs lettem, hogy én is azt gondoltam, ezt már betűkbe kéne önteni. Jellemző rám, hogy nem kis dolgokban gondolkozom- a novella eszembe sem jutott. 🙂
Viszont eszembe jutott az első írógép, amit akkor vásárolt a párom, amikor megkapta élete első komolyabb fordítani valóját. Akkor volt Áron fiúnk kisbaba, és emlékszem: Veszprémben laktunk, sétáltunk a tavaszi szélben-napsütésben-hidegben, és azt mondogattuk egymásnak, hogy ez jó befektetés lesz… aztán lett egy szürke számítógépünk, fél évig tartott, amíg a bekapcsolási betűkombinációt megtanultam- kicsit idegenkedtem tőle. Na nem a kombinálástól. 🙂
Viszont a szakdolgozatomat azon írtam már. Most meg már blogolok- jövőre tán programozok, aztán gépet tervezek…
Tegnap hallottam egy boogie tanárról, 77 évesen még versenyez és tanít is. Versenytáncosok is járnak hozzá.
Szintén tegnap hallottam kedves vendégeinktől egy kb. ugyanennyi idős bácsiról, aki egész életében vadászott, járta az erdőt, és megöregedvén a szobájában elkezdte festeni az emlékeit. Soha festeni nem tanult, csak az évtizedek alatt lerakódott képeket szeretné megörökíteni.
És igazából nekem az az érdekes, hogy az emberi sorsok az évtizedek alatt milyen fordulatokat tudnak tenni.
Nem igazán szeretem a jóslást, mert azzal a saját bizonytalanságunkat áruljuk el- pedig gyakran valóban azok vagyunk. Én biztosan. Mert az ÉLET szerintem nem egy lináris vonal, amit józan ésszel ki lehet számítani- viszont igencsak józan gondolkodásúnak kell lenni ahhoz, hogy úgymond “álljuk a sarat”.
Na, ha írok majd valaha, ez lesz a témája. Meg benne lesz a szerelem, meg az államhoz való viszonyunk, és még néhány megoldhatatlan kérdés, amire mindenki másként válaszol, máshogy értelmezi, stb.
Ó, ennyi gondolkodástól megfájdul a fejem. 🙂

Néhány kerti kép

Lusta vagyok a végére tenni a kerti fotókat, úgyhogy ezzel kezdem. Amúgy témához is illik, mert ilyen kertben bőségesen lehet ihletet és nyugalmat találni. Na jó, néha a rovarok megzavarják…


Ez a kerti pad szolgál tanteremként jó időben.


Ezek az első karácsonyfáink voltak, amikor ideköltöztünk, 1988-ban. Ilyen nagyok lettek. 🙂


A szomszédunk virága átkukucskál hozzánk…


Megkértem a vasalnivaló ruhákat, hogy csináljanak már valamit magukkal, mert én már kicsit unom őket. Van ötletem is : pl. ráfekszenek egymásra, és kisimítják egymást. De milyen balhé lehet akkor, ha két férfiing összekap egy-egy csinosabb konyaruhán, hogy melyikük feküdjön rá először? 😉 Nem válaszoltak semmit, úgyhogy magukra hagytam őket, hadd beszéljék meg, végül is 18 -20 darab ruha kell, hogy egyezségre jusson, kell nekik az idő. 🙂
És akkor megmutatom, hogy engem mire ihletett egy régi szép textilem.

Ebből az anyagból van valahol… itthon… csak pontosan nem tudom, hogy hol… bordó, zöld, sötét kékes-lila, úgyhogy akár testvéreket is varrhatnék, ha időmilliomos lennék. Pedig a bordót imádom, meg kéne keresnem. 😛

asszem kipihentem magamat 🙂

Posted by Picasa

Néhány kerti kép

Lusta vagyok a végére tenni a kerti fotókat, úgyhogy ezzel kezdem. Amúgy témához is illik, mert ilyen kertben bőségesen lehet ihletet és nyugalmat találni. Na jó, néha a rovarok megzavarják…


Ez a kerti pad szolgál tanteremként jó időben.


Ezek az első karácsonyfáink voltak, amikor ideköltöztünk, 1988-ban. Ilyen nagyok lettek. 🙂


A szomszédunk virága átkukucskál hozzánk…


Megkértem a vasalnivaló ruhákat, hogy csináljanak már valamit magukkal, mert én már kicsit unom őket. Van ötletem is : pl. ráfekszenek egymásra, és kisimítják egymást. De milyen balhé lehet akkor, ha két férfiing összekap egy-egy csinosabb konyaruhán, hogy melyikük feküdjön rá először? 😉 Nem válaszoltak semmit, úgyhogy magukra hagytam őket, hadd beszéljék meg, végül is 18 -20 darab ruha kell, hogy egyezségre jusson, kell nekik az idő. 🙂
És akkor megmutatom, hogy engem mire ihletett egy régi szép textilem.

Ebből az anyagból van valahol… itthon… csak pontosan nem tudom, hogy hol… bordó, zöld, sötét kékes-lila, úgyhogy akár testvéreket is varrhatnék, ha időmilliomos lennék. Pedig a bordót imádom, meg kéne keresnem. 😛

asszem kipihentem magamat 🙂

Posted by Picasa