Kifogások

Nincs kedvem boltba menni, mert sok a varrnivalóm.
Nincs kedvem főzni, mert kötnöm kell
és nem vettem át a csekkeket a postástól, mert selymet festettem és nem vettem észre, hogy itt járt.
Meg egyébként is: meditációs zenét hallgatok- ne zavarjon senki. 🙂

Kifogások

Nincs kedvem boltba menni, mert sok a varrnivalóm.
Nincs kedvem főzni, mert kötnöm kell
és nem vettem át a csekkeket a postástól, mert selymet festettem és nem vettem észre, hogy itt járt.
Meg egyébként is: meditációs zenét hallgatok- ne zavarjon senki. 🙂

Kétarcú táska

Elfogott egy anyagfelhasználási láz és ez lett belőle. Most aztán félre is teszem a kék anyagaimat, mert pl. bordós-mályvásat már nagyon rég varrtam, meg lilás-bézses-karamell színűt is, és mindenkinek meg kell adni az esélyt…
Elgondolkodtam egy kicsit a nyilvánosságról, meg a segítőkészségről a héten. Mert valóban, nem érzékelem, hogy ez egy nyilvánosság lenne, mert ülök a gép előtt, és egyedül vagyok, esetleg a családom tagjai láthatnak… És ha mindazt, amit írok, szóban kéne elmondani, sok embeer előtt, nem érezném jól magamat, mert nem szoktam hozzá a szerepléshez. (Lehet, be kéne edzenem valami karaoke partin.)
A héten megint megkeresett valaki a meskán és kérdezte, hogy hogyan csinálom a szabad gépi tűzést? Persze, elmondtam neki, pedig írta, hogy majd boltot akar nyitni. De én úgy vagyok ezzel, hogy biztos nem lesz ugyanolyan, mint az enyém, valami apróságban, talán még stílusban is eltér majd. Nem ő volt az első, aki tanácsot, útmutatást kért tőlem. Mondjuk, azért még lenne mit fejlesztenem nekem is, ki is néztem egy könyvet…
Hát, ezt csak úgy leírtam, mert nagyon elszomorít, amikor másolós-ügyekbe botlok. Az ember, valóban még önkéntelenül is másol, amikor újat tanul, ezen valóban túl kell lépni. De ez egy megoldhatatlan téma, úgyhogy nem is ragozom tovább.
A dolog kulcsa szerintem a fejlődni akarás és a szorgalom.

Posted by Picasa

Kétarcú táska

Elfogott egy anyagfelhasználási láz és ez lett belőle. Most aztán félre is teszem a kék anyagaimat, mert pl. bordós-mályvásat már nagyon rég varrtam, meg lilás-bézses-karamell színűt is, és mindenkinek meg kell adni az esélyt…
Elgondolkodtam egy kicsit a nyilvánosságról, meg a segítőkészségről a héten. Mert valóban, nem érzékelem, hogy ez egy nyilvánosság lenne, mert ülök a gép előtt, és egyedül vagyok, esetleg a családom tagjai láthatnak… És ha mindazt, amit írok, szóban kéne elmondani, sok embeer előtt, nem érezném jól magamat, mert nem szoktam hozzá a szerepléshez. (Lehet, be kéne edzenem valami karaoke partin.)
A héten megint megkeresett valaki a meskán és kérdezte, hogy hogyan csinálom a szabad gépi tűzést? Persze, elmondtam neki, pedig írta, hogy majd boltot akar nyitni. De én úgy vagyok ezzel, hogy biztos nem lesz ugyanolyan, mint az enyém, valami apróságban, talán még stílusban is eltér majd. Nem ő volt az első, aki tanácsot, útmutatást kért tőlem. Mondjuk, azért még lenne mit fejlesztenem nekem is, ki is néztem egy könyvet…
Hát, ezt csak úgy leírtam, mert nagyon elszomorít, amikor másolós-ügyekbe botlok. Az ember, valóban még önkéntelenül is másol, amikor újat tanul, ezen valóban túl kell lépni. De ez egy megoldhatatlan téma, úgyhogy nem is ragozom tovább.
A dolog kulcsa szerintem a fejlődni akarás és a szorgalom.

Posted by Picasa

Szeretetvarázs

Árvízkárosultak. Gondoltam már rá én is, hogy milyen lehet egy élet munkáját elveszni látni. De legtöbbet csak a saját veszteségeinkkel törődünk, és azon kesergünk, hogy mi minden lehetett volna… Az előbb viszont kaptam egy e-mailt, miszerint közösségformáló a véleményem… (ezen csodálkoztam, de az más “tészta” ) – na mindegy. Szóval, segítsünk! Nézzetek be a blogba, (katt a címre) és terjesszétek ti is, segítsetek ti is. Én is igyekszem adni valamit. Remélem, jó helyre kerül. 
Más “tészta”: mostanában megint befelé forduló hangulatban vagyok, és bár lenne mit írnom, mégsem teszem, mert : minek? Tudom, hogy sokan olvastok, legalábbis sokkal többen, mint ahogy kezdetben számítottam rá. Igaz, kezdeteben arra számítottam, hogy 5-6 ember fog olvasni naponta. 🙂 Nemrég kitöltöttem egy vicces tesztet az iwiw-en, és kiderült, hogy hírességnek aztán totál nem vagyok alkalmas, sőt! Belőlem élnek  a sztárok. Na, ez utóbbit megkérdőjelezem, mert ha abból kéne élniük, ahányszor moziba megyek, akkor egy darab sztár sem tudna életben maradni. Szóval, csak írogatok kedvemre, mert jól esik, mert megtöri a varrás magányát, mert kevés emberrel találkozom… de olyan szándék sosem volt bennem, hogy formálni akarnék bárkit is, a családomon kívül. (most gondolom, hogy a családtagjaim irigyelnek Benneteket. 🙂 ) 
Summa summarum: fontos a civil összefogás, és most szükséges is. 

Szeretetvarázs

Árvízkárosultak. Gondoltam már rá én is, hogy milyen lehet egy élet munkáját elveszni látni. De legtöbbet csak a saját veszteségeinkkel törődünk, és azon kesergünk, hogy mi minden lehetett volna… Az előbb viszont kaptam egy e-mailt, miszerint közösségformáló a véleményem… (ezen csodálkoztam, de az más “tészta” ) – na mindegy. Szóval, segítsünk! Nézzetek be a blogba, (katt a címre) és terjesszétek ti is, segítsetek ti is. Én is igyekszem adni valamit. Remélem, jó helyre kerül. 
Más “tészta”: mostanában megint befelé forduló hangulatban vagyok, és bár lenne mit írnom, mégsem teszem, mert : minek? Tudom, hogy sokan olvastok, legalábbis sokkal többen, mint ahogy kezdetben számítottam rá. Igaz, kezdeteben arra számítottam, hogy 5-6 ember fog olvasni naponta. 🙂 Nemrég kitöltöttem egy vicces tesztet az iwiw-en, és kiderült, hogy hírességnek aztán totál nem vagyok alkalmas, sőt! Belőlem élnek  a sztárok. Na, ez utóbbit megkérdőjelezem, mert ha abból kéne élniük, ahányszor moziba megyek, akkor egy darab sztár sem tudna életben maradni. Szóval, csak írogatok kedvemre, mert jól esik, mert megtöri a varrás magányát, mert kevés emberrel találkozom… de olyan szándék sosem volt bennem, hogy formálni akarnék bárkit is, a családomon kívül. (most gondolom, hogy a családtagjaim irigyelnek Benneteket. 🙂 ) 
Summa summarum: fontos a civil összefogás, és most szükséges is.