Egy rövid szerelmi történet a vonaton




A férfi és a nő még sosem találkoztak, de mindkettőnek van házastársa
otthon.
Véletlenségből egy hálófülkébe tették őket a Transcontinental vonaton.
A kezdetben kicsit szégyellték, hogy egy fülkében kell aludniuk.
De mivel mindketten nagyon fáradtak voltak, nagyon hamar elaludtak.

A férfi a felső, a nő meg az alsó ágyon.
Éjjel 1 körül a férfi finoman szólongatva felébresztette a nőt a kérdéssel:
“Hölgyem, sajnos zavarnom kell. Tudna rajtam segíteni, mivel nagyon fázom.
Fel tudná adni nekem a szekrényből a másik takarót?  Tényleg borzasztóan
fázom!”
“Nekem jobb gondolatom van” – mondta a nő – “csak ma éjszakára – úgy
látszatból – tegyünk úgy, mintha házastársak lennénk.”
“Hooó!…Ez nagyszerű” – válaszolta a férfi.
“Jó”- mondta a nő – “Akkor mássz le magad azért a rohadt takaróért!”












Sütöttem

Recept itt, (Fügekoszorú és muffin) csak nem tettem bele gyümölcsöket, mert nem volt itthon, viszont reszeltem bele citromhéjat. Hasonlít a Sthal judit féle gyömbéres muffinhoz, ezt az ízesítést kresetem régóta. A gyermekeim szerint nem is kéne hozzá csokimáz- pedig ők nagyon csokisak! – annyira ízletes csak magában is. 

Nem éppen

a hétköznapi örömök közé tartozik, de leírom: tegnap egész nap nem volt sem net, sem telefon, sem nem tudom, hogy tv volt-e, mert nem próbáltam nézni.
Kitűző és nyaklánc projekt  folytatódik, a hajdinakrém receptjét meg majd leírom, ha lesz kedvem.
Könyvet is olvasok: Ken Follett: Az idők végezetéig. Igazi luxus ez mostanában (az utóbbi 23 évben): olvasni. De jó. Igaz, hogy néha lenéztem saját magamat, hogy túl érzelmes vagyok, és átnyergelek olykor a realitások talajára, és ott aztán rájövök, hogy mennyi sivatag van még azon kívül is, amit csak úgy meglehet sejteni a távolból? És rájövök, hogy unalmas az nekem és visszanyargalok az őserdőbe, ahol lehet álmodozni, terveket és regényeket és látomásokat szőni, és rácsodálkozni újra és újra: mások milyen mások. 🙂

Azt hiszem, ennyi elég is volt a regényes képzeletemből. 🙂 Majd egyszer, ha ráérek, írok regényt, mert már annyi mindent láttam az életben, olyan sorsokat és fordulatokat, hogy érdemes lenne papírra vetni. Illetve: bepötyögtetni.

Mára ennyi – megyek felébredni. 🙂

Sosem értettem az olyan embereket, akik öreg korukra behülyültek, nem tudtak újat mutatni, magukat másolták… Most már persze azt is értem: táncban én sem tudnék, sőt! Már magamat sem tudnám lemásolni- pedig milyen klassz lenne! De azért egy festmény az más. Az ujjaknak és a szellemnek működnie kéne öregen is.

Nyakláncok, kitűzők

Nem tudom, hogy az érzelmi (el?)nyomás hatására-e, de már kezd másképp nézni a férjem a gyöngyhóbortomra. Hihetetlenül nyugtató ez is, nem csak a kötés. Valahogy ilyen lehet a férfiak számára a horgászás, csak hát a hal az hideg és büdös, úgyhogy maradjunk csak a meleg szobában. 🙂
Ötlet bevásárlás előtt: ne azt mondd, hogy mit vettél meg, mire összeállt az áhított kollekció, hanem hangsúlyozd ki, hogy mennyi minden volt már itthon (tű, damil…) és azt akarod befejezni, hasznossá tenni, stb.

Posted by Picasa

Nyakláncok, kitűzők

Nem tudom, hogy az érzelmi (el?)nyomás hatására-e, de már kezd másképp nézni a férjem a gyöngyhóbortomra. Hihetetlenül nyugtató ez is, nem csak a kötés. Valahogy ilyen lehet a férfiak számára a horgászás, csak hát a hal az hideg és büdös, úgyhogy maradjunk csak a meleg szobában. 🙂
Ötlet bevásárlás előtt: ne azt mondd, hogy mit vettél meg, mire összeállt az áhított kollekció, hanem hangsúlyozd ki, hogy mennyi minden volt már itthon (tű, damil…) és azt akarod befejezni, hasznossá tenni, stb.

Posted by Picasa