Előre láthatólag

vasárnapig leszek itthon. Egyébként le a kalappal és óriási köszönet a mentősöknek, a veszprémi kórház sürgősségi osztályán dolgozó orvosoknak, ápolóknak, a balatonfüredi Kelemen Barbara doktornőnek, hogy mindet megtettek Anyukám életmentése érdekében. Remélem, most is jó kezekben van, a tüdőgyógyintézetben, a Bakonyban…

Ezek most nem örömök

Múlt szerdán érkeztem Veszprémbe, Anyukámat ma viszik azóta a harmadik kórházba. Múlt pénteken pacemakert kapott, de a tüdeje is nagyon rossz állapotban van.
Most erről szólnak  a napjaim: gondoskodom róla, ahogy ő is gondoskodott rólam, amikor kicsi voltam. Szörnyű látni egyébként, de hát nem tudunk mit tenni.