Lenne bár jobb dolgom is, de mégsem

Lenne bár fontosabb is, de mégsem… Szóval nálunk megdőlt az az elmélet, miszerint a kutyák a vadak és a cicák a szelídek. És jó, hogy ha tartasz otthon dugifalatot, hogy ki tudd csalogatni a macskát a másik ajtón.
új kutyánkkal elmentünk sétálni. Nem mentünk egy utcahosszat- eddig szinte mindig kocsival közlekedtem- és kb. 30 kutyával találkoztunk. Sok háznál kettő-három kutya is van, és tomboltak  akerítés mögött. Mi új kutyusunk egyetlen egyet ugatott, egy kutyára lett csak dühös. De a legnehezebb mégis akkor volt visszatartani, amikor macskát látott. És ne higyjétek, hogy fejvesztve menekült a  cica. Ült és tekintetével hergelte  a kutyát, úgyhogy szó nincsen arról, hogy szegény cica, de ártatlan…
Turbónak pedig varrtam a saját kezemmel csengős-patentos nyakörvet, gumiszalagból. Kíváncsi vagyok, mennyi ideig tart ki?
Ja, és a kutya őrizte a házat, a cica meg csavargott éjjel. Igaz, amikor még nem volt itt ez a kutyus, és Rebi kint aludt a teraszon, Turbó egy kutyát üldözött el  a kerítéstől. 🙂
Szóval, jó lesz mindkettő. 🙂

Fáradt rózsaszín

Ezen a párnán a “hamis katedrál ablak” technikát próbáltam ki. Pár hétig átrendezés alatt volt a fél ház, és nem volt használható a varrógép- így kézzel varrtam, és jó volt. Olyan nyugis. Jól elfáradtam az utóbbi hónapokban, és elhatároztam, hogy amit lehet, a szabadban készítek el. Ez pont nem ott készült, de ha még lesz időm, akkor kint fogok munkálkodni.

Posted by Picasa

Fáradt rózsaszín

Ezen a párnán a “hamis katedrál ablak” technikát próbáltam ki. Pár hétig átrendezés alatt volt a fél ház, és nem volt használható a varrógép- így kézzel varrtam, és jó volt. Olyan nyugis. Jól elfáradtam az utóbbi hónapokban, és elhatároztam, hogy amit lehet, a szabadban készítek el. Ez pont nem ott készült, de ha még lesz időm, akkor kint fogok munkálkodni.

Posted by Picasa

Egy nap alatt két kutya

Tegnap volt egy pár percem és beszóltam Szonja gazdáinak, hogy az idei első vihar óta megint felénk csavarog, jöhetnek keresni. Estefelé meg is jelentek nálunk- a kutya törzskönyvével, hogy ha még szeretném, akkor nekem adnák a kutyát, mert mindig errefelé csavarog és ők nem tudják bent tartani már sehogy . Ha kennelbe zárják, akkor véresre rágja a száját, minden kerítésen átmászik, az idén már 4x megszökött…
Örültem , nagyon, persze. Csak gond, hogy még mindig nincs kerítésünk hátul, és még az én szemem elé nem került a kutyus. Drukkolok neki, hogy én találjam meg és nem valami rossz ember. 

Idei első táskám

Az idén még nem varrtam egyetlen táskát sem. Ezt horgoltam, viszont ez az első horgolt táska, ami kikerült a kezeim közül. Itt még nincs kész, azóta lett egy kis fedele, és majd kibélelem, mert nagyon nyúlik és azt én nem szeretem. Eredetileg Anyukámnak szántam, de mivelhogy 2 kg-nál többet nem emelhet, ezt a fonalat nehéznek nyilvánította, úgyhogy kapott egy varrott táskát, én meg hordom ezt. Imádom a színeit.

Posted by Picasa

Idei első táskám

Az idén még nem varrtam egyetlen táskát sem. Ezt horgoltam, viszont ez az első horgolt táska, ami kikerült a kezeim közül. Itt még nincs kész, azóta lett egy kis fedele, és majd kibélelem, mert nagyon nyúlik és azt én nem szeretem. Eredetileg Anyukámnak szántam, de mivelhogy 2 kg-nál többet nem emelhet, ezt a fonalat nehéznek nyilvánította, úgyhogy kapott egy varrott táskát, én meg hordom ezt. Imádom a színeit.

Posted by Picasa

Bemutatom az új Dieselt

Nálunk már csak így hívják a kutyákat. 🙂
Tegnap este csapódott egy kutyabarát ismerősömhöz és én jutottam eszükbe, hogy gondját viseljem/viseljük.
Bevallom, külcsín szempontjából nem az esetem, de annyira édes, és kedves, vidám, szófogadó kutya, hogy ha nem lesz meg a gazdája, itt maradhat nálunk. 🙂
Persze, az időzítés nem a legjobb, hiszen sok más problémánk van, amit meg kell oldani. De bízzunk a jövőben és a szerencsében. 🙂
Turbóval egyelőre utálják egymást, de készülünk az összeszoktatásra. Ma el szerettem volna vinni magammal kocsikázni Dieselt, de mászott előre hozzám, úgyhogy nem tudtam volna vezetni. Viszont farkcsóválva üdvözölt, amikor hazaértem. 🙂
Ha a kerítés előtt mászkálnak, ugat rendesen. Fogalmam sincs, milyen kutyákból van összerakva, de nagyon jó természete van.

Posted by Picasa

Pirítós mellé jó kívánság

Szép, derűs reggel volt, megegyezett a hangulatommal. Miközben siettem valahová, levittem a szemetet, és jól nevelten és derűsen köszöntem a hajléktalannak, aki éppen készült kibogarászni a kuka tartalmát, csak éppen még tartotta nekem egy kicsit a kuka tetejét, hogy könnyebben meg tudjak szabadulni a hulladéktól. Kedvesen megköszöntem és siettem a kocsimhoz. Hallottam, ahogy utánam szólt: “Legyen szép napja!” 

És tudtam, éreztem a hangján, őszintén kívánja. Ilyen őszintén rég nem kívánt senki szép napot, vagy ha igen, akkor rutinból, amit meg sem hall az ember, vagy csak illemből, ami talán semmit sem jelent a protokoll jellegen felül. 
És mindezt csak azért, mert úgy szóltam hozzá, mint egyenrangú embertársamhoz, és nem törődtem azzal, hogy koszos lehet, büdös lehet- mellesleg nem nézett ki koszosnak.
Sokáig azt hittem, hogy egyformák az emberek, és ezért mindenkivel úgy viselkedtem, mintha magammal kéne “viselkednem”, hiszen ha mindenki egyforma, akkor bizonyára mindenki olyan, mint én. 🙂 Hiszen én biztos olyan vagyok, amilyen vagyok. 🙂 
Aztán rájöttem, hogy bizony engem így neveltek, hogy ne nézzek le senkit. Talán, mert az Anyukám betegen is egészséges akart lenni és bár a betegsége korlátozta sok dologban, mégis harcolt és küzdött dolgokért, amiket más, egészséges emberek magától értetődőnek tartanak. 
Később eszembe jutott a benzinkutas, akit cukorral kínáltam, mert én is éppen bekaptam egy szemet. Annyira meghatódott, hogy hálából lemosta a szélvédőmet. 
Nem tudom, ilyen kevés a valódi jóindulat az emberekben? 

Végre kicsit neteztem :)

És akkor már mindjárt sablont is váltottam… De nem fogok sokat itt ülni, mert be kell hoznom a Jenka-elmaradásokat.
Viszont már van nyomtató kapcsolva a gépemhez, amit amúgy levittünk a pincébe a nyári meleg ellen, és csodáltosan lehet itt hűsölni. Közel a kert, ha mégis melegedni, vagy napozni szeretnénk… szóval átrendeztük a fél házat, megint… Viszont lett egy 25 m2-es dolgozó szobám, ahová nem jutok be, mert nincs időm varrni. És a kézimunkákat, a kötést és a gyöngyfűzést is lehoztam a pincébe, hogy kiülve a kerti padra ügyködhessek. Erre még várni kell, mert újra el kell utaznom Anyukámhoz. A kocsi nem szuper, nem tudom, hogy odaérek-e Veszprémbe vele?
Amúgy minden a régi: Szonja kutya megint megszökött, (tegnapelőtt volt egy vihar, és gondolom, attól ijedt meg) , a férjem találkozott vele, én meg csak a hangját hallottam, ahogy liheg a sötétben, a szomszédban. Tettem ki neki ételt és italt, de azt hiszem, hogy a macskák ették meg. 🙂
Elolvastam egy könyvet is: A tenger katedrálisa. Kb. a felénél tudtam csak ráhangolódni, mert annyi, de annyi minden más dolgom volt.
Legyetek jók, ha tudtok. 🙂