gondolatok kategória bejegyzései

Néhány gondolat a facebook-kal kapcsolatban

Sokáig nem tudtam mit kezdeni vele, de mivelhogy vállalkozó szellemű vagyok, belevágtam.
Jöttek az e-mailek, hogy “like”-oljam sokatok oldalát, és nem tettem, mert azt gondoltam, hogy ha olvasom a blogomon, (a blogolvasó segítségével) akkor nem szeretném már még egyszer ott is olvasni, elvégre az idő drága kincs. Ezért az én oldalamat sem hirdettem, hasonló megfontolásból. Mostanában viszont ismeretlen emberek kezdik kinyilvánítani tetszésüket a  munkáim iránt és ez nagyon jól esik, ezúton szeretném hálámat kifejezni, hogy még nem unjátok a “like”-olást. 🙂
Igyekszem még sok szép dolgot készíteni, habár az elmúlt hónapok mindenről szóltak, csak nem az alkotásról, de hát ilyen az élet. Vannak jobb és nehezebb korszakok, ezért nem unatkozunk sosem. 🙂

Posted by Picasa

Ez egy ilyen elveszős-visszajövős hét volt

Van ez így. 🙂 Elment a kutya, jött a facebook és sok kedves ember: a kutyát visszahoztuk.
Elment a víz, üzentem facebookon, elment az áram, nem üzentem sehol. Elszállt a router- vettünk másikat. Elment az internet, jött a vihar, elment a vihar, jött másik…
És még nincs vége. 🙂
Nem tudom, a csekkek és a gondok nem akarnának elmenni? Őket nem kereseném, becsszó. 

Pirítós mellé jó kívánság

Szép, derűs reggel volt, megegyezett a hangulatommal. Miközben siettem valahová, levittem a szemetet, és jól nevelten és derűsen köszöntem a hajléktalannak, aki éppen készült kibogarászni a kuka tartalmát, csak éppen még tartotta nekem egy kicsit a kuka tetejét, hogy könnyebben meg tudjak szabadulni a hulladéktól. Kedvesen megköszöntem és siettem a kocsimhoz. Hallottam, ahogy utánam szólt: “Legyen szép napja!” 

És tudtam, éreztem a hangján, őszintén kívánja. Ilyen őszintén rég nem kívánt senki szép napot, vagy ha igen, akkor rutinból, amit meg sem hall az ember, vagy csak illemből, ami talán semmit sem jelent a protokoll jellegen felül. 
És mindezt csak azért, mert úgy szóltam hozzá, mint egyenrangú embertársamhoz, és nem törődtem azzal, hogy koszos lehet, büdös lehet- mellesleg nem nézett ki koszosnak.
Sokáig azt hittem, hogy egyformák az emberek, és ezért mindenkivel úgy viselkedtem, mintha magammal kéne “viselkednem”, hiszen ha mindenki egyforma, akkor bizonyára mindenki olyan, mint én. 🙂 Hiszen én biztos olyan vagyok, amilyen vagyok. 🙂 
Aztán rájöttem, hogy bizony engem így neveltek, hogy ne nézzek le senkit. Talán, mert az Anyukám betegen is egészséges akart lenni és bár a betegsége korlátozta sok dologban, mégis harcolt és küzdött dolgokért, amiket más, egészséges emberek magától értetődőnek tartanak. 
Később eszembe jutott a benzinkutas, akit cukorral kínáltam, mert én is éppen bekaptam egy szemet. Annyira meghatódott, hogy hálából lemosta a szélvédőmet. 
Nem tudom, ilyen kevés a valódi jóindulat az emberekben? 

Tente buba, tente

Összegyűlt egy jó nagy adag hulladék flízem, úgyhogy kitömhető dolgokon gondolkoztam- tegnap ezek “születtek”.
Közben eszembe jutott egy rég tanult népdal. Gyönyörű dallama van, és nem hallottam még, hogy valaki feldolgozta volna. Nem is biztos, hogy a teljes szöveget írom most ide be, ezért kérem, ha valaki tudna hozzá kiegészítést , javítást, írjon nekem

Tente buba, tente, bubá, bubá,
Aludj el galambom, bubá, bubá,
Bubálj el angyalom, bubá, bubá,
Aludj el galambom, bubá, bubá.

Nekem is volt olyan Szép kicsi fiacskám,
De elvitték a törökök, Mikor Bécset bírták,
Most is megismerném, hogyha megláthatnám.

Tente buba, tente…
Nekem is volt olyan szép kicsi fiacskám
Most is megismerném, hogyha megláthatnám.

De elvitték a törökök, hajnal hasadtával
Most is megismerném, hogyha megláthatnám.

Két fekete szeme, két szép fehér karja,
Most is megismerném, hogyha megláthatnám.

Tente buba, tente…

Posted by Picasa
És ha az a valaki, aki tanította ezt adalt, véletlenül olvasná ezt a bejegyzést… üzenem neki, hogy szoktam rá gondolni- vajon hogy megy a sora? Írjon nekem. 🙂

Még egy dolog: az analitytics-ben szoktam látni, hogy nagyon gyakran keresik a basanadrágot- már kértek tőlem szabásmintát is. Hát, az óriási, nem tudom elküldeni. Viszont a 2009/7- es Burdában van szabásminta, és van az egyik idei számban is, talán a májusiban. 

Kétarcú táska

Elfogott egy anyagfelhasználási láz és ez lett belőle. Most aztán félre is teszem a kék anyagaimat, mert pl. bordós-mályvásat már nagyon rég varrtam, meg lilás-bézses-karamell színűt is, és mindenkinek meg kell adni az esélyt…
Elgondolkodtam egy kicsit a nyilvánosságról, meg a segítőkészségről a héten. Mert valóban, nem érzékelem, hogy ez egy nyilvánosság lenne, mert ülök a gép előtt, és egyedül vagyok, esetleg a családom tagjai láthatnak… És ha mindazt, amit írok, szóban kéne elmondani, sok embeer előtt, nem érezném jól magamat, mert nem szoktam hozzá a szerepléshez. (Lehet, be kéne edzenem valami karaoke partin.)
A héten megint megkeresett valaki a meskán és kérdezte, hogy hogyan csinálom a szabad gépi tűzést? Persze, elmondtam neki, pedig írta, hogy majd boltot akar nyitni. De én úgy vagyok ezzel, hogy biztos nem lesz ugyanolyan, mint az enyém, valami apróságban, talán még stílusban is eltér majd. Nem ő volt az első, aki tanácsot, útmutatást kért tőlem. Mondjuk, azért még lenne mit fejlesztenem nekem is, ki is néztem egy könyvet…
Hát, ezt csak úgy leírtam, mert nagyon elszomorít, amikor másolós-ügyekbe botlok. Az ember, valóban még önkéntelenül is másol, amikor újat tanul, ezen valóban túl kell lépni. De ez egy megoldhatatlan téma, úgyhogy nem is ragozom tovább.
A dolog kulcsa szerintem a fejlődni akarás és a szorgalom.

Posted by Picasa

Narancsdzsem almával

Ha unod a hólapátolást, és megsajnáltad a kamrában fonnyadozó almákat… netán egy kis akciós narancsra is ráleltél… akkor itt az ideje a téli befőzésnek. 🙂
Kell hozzá:
9 db alma, 
18 db narancs, 
2 kg cukor,
egy citrom leve
0,8 dl víz
dzsemtartósító a gyümölcs súlyának arányában.
Elkészíteni úgy kell, hogy:
Az alaposan megmosott narancs héját vékonyan leszedjük, és apró darabokra vágjuk. A fehér puha részt eltávolítjuk, és az almát is meghámozzuk, mindkét gyümölcsöt felkockázzuk. 
A cukorból és a vízből szirupot főzünk, és beledobáljuk a narancshéjat. Lehet bele tenni egy citrom kifacsart levét, vagy valami más savanyítót, úgy még finomabb.Főzzük kb. 10 percig. Ezután beledobjuk a narancsot és az almát is, és együtt főzzük még kb. 10 percig, vagy ha van türelmünk, megvárjuk, míg sűrűsödni kezd. Én nem vártam meg. Valahogy belevarázsoljuk a dzsemtartósítót- attól függ, kinek milyen van… És eltesszük. De ne túl mélyre, mert nagyon finom, akár piskótára, akár palacsintára…
Tegnap egyébként nagyon megható levelet kaptam egy ismeretlen varrótárstól. Szoktam leveleket kapni, és most már össze is gyűjtöm őket, még ha nem is válaszolok, azért köszönöm, és igyekszem válaszolni. De a tegnapi különösen meghatott. Be kell vallanom, a könnyeimmel küszködtem.
Csak rövid idézet, remélem, nem haragszik meg érte a küldője : …”EKKOR találtam Rád és a többi EMBERRE.Újra van kedvem élni, leülni a gépek mellé és dolgozni. Újra vannak ötleteim és remélem lesz erőm meg is valósítani őket”
Jó, tudom, ehhez nem csak én kellettem, hanem a többi ember is, és az internet is, de annyira jó érzés mégis. 🙂
Eszembe jutott egy mondás: Nem az az erős ember, aki sosem esik el, hanem az, aki elesik, és utána feláll. 
Minden kedves blogtársamnak jó alkotókedvet és sok erőt kívánok! Csak így, hétköznap is.

Boldog Karácsonyt!

Még elég sok tennivaló van hátra az Ünnepig, úgyhogy nem nagyon fogok a szám. gép előtt ülni. Van néhány blog és egyéb barátnő, akiknek nem tudom, hogy karácsony előtt tudok-e írni? De ami késik, az nem múlik. 🙂 Illetve: jobb későn, mint soha. 🙂
Minden esetre, aki olvassa a blogomat, amit szinte csak úgy, magamnak kezdtem írni, és nem is gondoltam volna, hogy mennyi értékes, klassz emberrel fogok megismerkedni, összebarátkozni…
Szóval, Boldog Karácsonyt kívánok nektek, békességet, kis pihenést… 🙂

Posted by Picasa

Szoknya a karácsonyfának

Nem tudom még, hogy mennyire fogjuk hasznát venni, de varrni élvezetes volt. 🙂
közben eszembe jutottak különféle változatai; dimbes-dombos, applikált szarvasos, barnás-aranyos… valószínű, hogy jövőre kerül sor rá.
Persze, biztos vannak benne hibák, lehet vizslatni.
Úgy elgondolkoztam ezen a múlkori beszóláson. Sok blogot olvasok, nézegetek, egy csomót csak csendben csodálok, mert annyit leírni képtelenség, hogy “De cuki, de aranyos…” ha van kedvem és időm, írok, ha nincs akkor nem írok. Én szeretem ezt a szabadságot.
Volt már, hogy nem tetsző dologgal találkoztam, vagy nem az én ízlésvilágom- akkor nem írtam semmit. Max. építő kritikát, vagy kérdést, mert szerintem úgy illik.
De hát nem vagyunk egyformák.
Nálunk egyébként a kisgyerekkori pirosas fafigurák díszítik majd a fát, mert a gyerekeink ragaszkodnak hozzá. 🙂

Posted by Picasa

Mostanában az esték

… nálunk úgy telnek, hogy ülök a nappailban és jobb híján megint nyakmelegítőt kötök. 🙂 Közben egyesével előkeresem a családtagjaimat, és asszisztálok az inhaláló készülék (más néven arcszauna) használatához. Sóoldatot (Salvus vizet) teszek a gépbe, és vagy Ambroxol szirupot, mert Rebinek légcső gyulladása van, vagy inhaláló olajat. Mindegyik szuper, mi már érezzük, csak szegény Rebi még nem, mert ő nagyon beteg.
Viszont megtudtam, hogy ha nagyon magas a láza, akkor az Algoflexet és a Neocitrant felváltva 4 óránként adhatom neki. Hál’ Istennek, a láza már lement, de pl. ez nekem új info volt, mert én még az Amidasopheanum – nál tartottam. Bocsi, ha nem jól írtam le.
Szóval, ég nálunk a gyertya sólámpában, illatmécsesben… Az illatmécsesbe víz helyett sóoldatot teszek, és lehet, hogy az inhalálásnak köszönhetően nem kaptuk el Rebitől a vírusos légcsőgyulladást.
Közben teázunk: hol immunerősítő teát, hol érzelmi harmonizáló teát, de így állandóan itthon lenni akkor is uncsi.
Kénytelen leszek kitalálni valamit. 🙂