karácsonyi kategória bejegyzései

Ó, szép fenyő, ó műfenyő :)

Az elmúlt évekről maradtak karácsonyi mécsestartók, amelyekből a gyertya kifogyott már. Hogy ezeket is újra lehessen használni, vettem egy kis agyagot és az IKEA-ban kapható dekorkavicsot. Valamikor régen egy Praktika újságban láttam ilyen kis textilfenyőket, úgyhogy most készítettem gyorsan néhányat. (Az egyiknek agyagból formáztam törzset, kísérletképpen.)
Vittem be anyukámnak is, a kórházba, ahol 3 féle betegség miatt van most bent. Még sosem töltöttünk Szent estét kórházban, mindig csak az otthon melegében, bezárkózva. Kicsit talán túl is bonyolítottuk, misztifikáltuk ezt az estét, pedig bizonyos szempontból ez is olyan, mint a többi: nem tudunk többet enni, jobbnak lenni egy kis időre igen, de ugyanúgy folyik az élet tovább. Betegek leszünk, meggyógyulunk. Megszülettünk, megöregszünk, előbb-utóbb elmegyünk… most itt vagyunk, holnap máshol. Azért remélem, hogy a következő karácsony nem lesz ennyire gondterhelt.

Adventi naptár

Azért csak sikerült összehoznom egy új adventi naptárat. (A régi faliképet, aminek a helyére került, ki kellett selejteznem.)
Ez viszont színeiben is illik az előszoba falához. A szaloncukrok most nem igazán fogynak a zsákocskákból, mert nincs itthon a sáska-had :). Igaz, amikor itthon voltak, akkor nem is volt elég egy napra egy cuki- lassan minden napra egy mikulászsáknyi meglepit kellett előteremteni…

Posted by Picasa

A rejtvény megfejtése :)

Sokan nem érdeklődtetek, de hát érthető is, hiszen az idén keveset varrtam, keveset blogoltam, keveset is olvastam. Ez egy ilyen időszak volt. Nem szűntek meg a nehézségek, mert jöttek újabbak, úgyhogy változatlanul azt sem tudom, hol áll  fejem. Nem szeretném részletezni, elég annyi, hogy egzisztenciális gondok, és meg kell oldani.
Ez a kedves ötlet adta az ihletet.
Kandalló fölött is jól mutatna. 

Napi rejtvény

Az utóbbi napokban fogyott rendesen a citromos tea és a papírzsepi, de azért feküdni nem kívántam, úgyhogy varrogattam, tervezgettem.
Elhatároztam, hogy nem veszek új karácsonyi anyagokat, mert sok maradt tavalyról – tavaly előttről, és jó lenne már csökkenteni az anyagos dobozok számát. Ennek szellemében kezdtem gondolkozni, hogy miből mit készítsek? Azt hiszem, nem kell különösebben ecsetelnem, hogy egyik anyag bevonzza a másikat, és megint úgy néz ki a szép munkaszobám, mint ha elemi csapás érte volna.
Pl. ezt a kis angyalkát, hogy kiteljesíthessem, elő kellett vennem egy 3 m hosszú anyagot, amit aztán nem szeretek összehajtogatni, mert “úgyis mindjárt kell”. Ááááá, reménytelen vagyok. Mert még ráadásul megnéztem a hunyadi utcai fiúk honlapját is – szóval be kell vallanom: anyagfüggő lettem. Sebaj, majd ledolgozom. 🙂

Kérdésem: szerintetek mi lett ebből? (Később mutatom.)

Posted by Picasa

Újra vásár

Úgy tűnik, hogy ma már a vásározási lehetőségeket is “dobálják” az ember után 🙂 . Nem tervezetem semmi hajtósat karácsony előttre, mégis, kedves blogtársam és árustársam “rábeszélt”, hogy menjünk már, áruljunk már együtt újra… 🙂
Szóval, ha van még ehly a számunkra és elfogadták a jelentkezésünket is – ha sikerül végre elküldenem… akkor szombaton  SZIKRA PIAC. 🙂
Amúgy is terveztem, hogy jövő évtől havi egy alkalommal kimegyek árusítani, de most végül is, előre hoztam ezt a dolgot. Ne maradjatok ajándék nélkül. 🙂

Mézeskalács nálam is…

Posted by Picasa
Igazából évek óta nem volt sem időm, sem kedvem sütni. Tavaly vettem új formákat, az idén is megigézett egy angyalforma  a gastroshopban, úgyhogy már nem lehetett tovább halogatni. Meghívtam egy barátnőmet is, és négyesben sütöttünk (az ő kis fiaival) . Jó kis móka volt! Kint a hótól, hóeséstől fehérlett a táj, bent a liszttől. 🙂
Amikor már minden kész volt, akkor jött a kisnagylányom, hogy ő is szeretne sütni… és méginkább enni…
Mindenkinek áldott adventet kívánok ezzel a képpel. 🙂

Szoknya a karácsonyfának

Nem tudom még, hogy mennyire fogjuk hasznát venni, de varrni élvezetes volt. 🙂
közben eszembe jutottak különféle változatai; dimbes-dombos, applikált szarvasos, barnás-aranyos… valószínű, hogy jövőre kerül sor rá.
Persze, biztos vannak benne hibák, lehet vizslatni.
Úgy elgondolkoztam ezen a múlkori beszóláson. Sok blogot olvasok, nézegetek, egy csomót csak csendben csodálok, mert annyit leírni képtelenség, hogy “De cuki, de aranyos…” ha van kedvem és időm, írok, ha nincs akkor nem írok. Én szeretem ezt a szabadságot.
Volt már, hogy nem tetsző dologgal találkoztam, vagy nem az én ízlésvilágom- akkor nem írtam semmit. Max. építő kritikát, vagy kérdést, mert szerintem úgy illik.
De hát nem vagyunk egyformák.
Nálunk egyébként a kisgyerekkori pirosas fafigurák díszítik majd a fát, mert a gyerekeink ragaszkodnak hozzá. 🙂

Posted by Picasa