Rólam és a munkáimról

Üdvözöllek, kedves Látogató!

Első szakmám porcelánfestő és bár csak az iskolapadban, azaz a tanműhelyben gyakoroltam a szakmát, azért mindig szívesen emlékezem vissza ezekre az időkre.

Első szakoktatóm, Ani néni rám szólt, hogy hogyan fogom én azt az ecsetet, nem vagyok én művész… Máig sem tudom, hogy miért kell ilyent mondani egy 14-15 éves gyereknek. Fogtam az ecsetet, ahogy kellett, ahogy mutatta, de belül duzzogtam, hogy le akarja nyesegetni azt, ami még ki sem alakult bennem.

Valamelyik félévtől- talán az elsőtől- betettek kínai festőnek. Bekerültem a felnőttek közé. Nem mondtak semmit. Nem mondták, hogy jobb lennék, mint a többiek, sem azt, hogy rosszabb, sem azt, hogy másabb… Fogalmam sem volt róla, hogy ez mit jelent. Mindenesetre, úgy érzem, jól jártam, mert a következő szakoktatóm, János bácsi lett, a maga kedvességével, szakma szeretetével teljesen a szívembe lopta magát. Sváb bácsi volt, a legszebbnek a német nyelvet tartotta a világon. Megbocsátottam neki. Azaz, elnéztem neki, mert annyira kedves volt és jóindulatú… Én akkoriban a magyar népművészet szerelmese voltam. Magyar népzene, festett bútorok, táncházak, kirándulás Erdélybe…

Tinédzser voltam, mindent magamba szívtam.

Varrni gyakorlati okokból kezdtem el: vagy nem jutottam festékhez, vagy nagyon megtetszett valami, vagy lett 3 gyerekünk és OTP hitelünk és olcsón szerettem volna a családot szépen öltöztetni.

2013 ősze óta Németországban dolgozom. Itt is hol tudok varrni, hol nem. Ha tudok, avrrok, ha nem, akkor festek, vagy a számítógépen böngészek.

Szeretnék itt is kialakítani magamnak egy munkaszobát, mert nekem az hiányzik Magyarországról, a gyermekeimen kívül.

Jó nézelődést kívánok!

Ha megtetszik valami, kérdezz, keress…

 

selyemképek 003

Önálló kiállításaim:
2008 Erdőkertes, Faluház
1991 Budapest, Almássy téri Szabadidő Központ,
1991 Budapest, Kertész utcai könyvtár

Szakmai előéletem:

2011-ben Jenka Stílus iskolájában egy szerkesztő-modellező tanfolyamot végeztem el, hogy könnyebben átlássam a ruhakészítés fortélyait.
2005-2006-ban másfél évig művészeti menedzser tanfolyamra jártam, ahol megismerkedtem a marketing alapjaival.
1995-1999 -ig református hittanoktató képzésre jártam, Nagykőrösre
1997-ben kezdtem foltvarrással foglalkozni.
1992-ben vásároltam az első varrógépemet, tisztán praktikus szándékkal: nem volt sok pénzünk, viszont volt 3 gyerekünk, egy épülő házunk OTP hitellel. Bár gyakran kaptuk meg ismerőseink, barátaink gyerekeinek kinőtt ruháit, általában akkor, amikor én már túl voltam a nagy őszi, vagy tavaszi bevásárláson. Tehát jobb ötletnek tűnt anyagokat venni, amiből aztán bármi készülhet. Akár egy mérettel nagyobb holmi is. Azóta rengeteg anyagom összegyűlt, a gyerekeim felnőttek és ma az a célom, hogy az évek során felhalmozott készletet feldolgozzam. (Lehet, hogy ez lehetetlen, de azért megpróbálom. 🙂 )
1980 és 1992 között sokat foglalkoztam a magyar népművészettel, azon belül a népi bútorok díszítésével. Tanítottam táborokban, szakkört vezettem Gödöllőn a Művelődési Központban, egészen a 3. gyermekünk megszületéséig.
1979-1982 -ig tanultam Herenden a porcelán festés technikáját, a szabadon választott vizsgamunkám kikerült a párizsi Világkiállításra. Mai fejjel már kíváncsi vagyok rá, hogy hová került a váza, amit festettem? A legszebb remekért járó könyv még megvan, a terv is valahol…

Egy hozzászólás a(z) “Rólam és a munkáimról” bejegyzéshez

  1. Kedves Gránátalma! Gratulálok a gyönyörű alkotásokhoz,amit készített. Minden munkája csodálatosan szép!Köszönöm az élményt amit nézelődés közben szerzett nekem! Szeretném meg kérdezni,lehetséges-e hogy a japán táska szabásmintáját el küldené-e címemre? Sok sikert a festészethez is remélem megajándékoz bennünket képei bemutatásával is. Köszönöm az élményt! Üdvözlettel: Nagyné Lépő Lejla

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.