Címke: gondolatok

Néhány gondolat a facebook-kal kapcsolatban

Sokáig nem tudtam mit kezdeni vele, de mivelhogy vállalkozó szellemű vagyok, belevágtam.
Jöttek az e-mailek, hogy “like”-oljam sokatok oldalát, és nem tettem, mert azt gondoltam, hogy ha olvasom a blogomon, (a blogolvasó segítségével) akkor nem szeretném már még egyszer ott is olvasni, elvégre az idő drága kincs. Ezért az én oldalamat sem hirdettem, hasonló megfontolásból. Mostanában viszont ismeretlen emberek kezdik kinyilvánítani tetszésüket a  munkáim iránt és ez nagyon jól esik, ezúton szeretném hálámat kifejezni, hogy még nem unjátok a “like”-olást. 🙂
Igyekszem még sok szép dolgot készíteni, habár az elmúlt hónapok mindenről szóltak, csak nem az alkotásról, de hát ilyen az élet. Vannak jobb és nehezebb korszakok, ezért nem unatkozunk sosem. 🙂

Posted by Picasa

Kósza gondolat

Most megvettem a fonalakat, (sokat) és még holnap is fogok venni. De! Közben nekiálltam újra varrni, (tehát a fonalas projekt csúszik, nem tudom, mennyit…) úgyhogy majd  megmondom a férjemnek, hogy ha nem akarja magát idegesíteni, ne olvassa a blogomat. 🙂

Tente buba, tente

Összegyűlt egy jó nagy adag hulladék flízem, úgyhogy kitömhető dolgokon gondolkoztam- tegnap ezek “születtek”.
Közben eszembe jutott egy rég tanult népdal. Gyönyörű dallama van, és nem hallottam még, hogy valaki feldolgozta volna. Nem is biztos, hogy a teljes szöveget írom most ide be, ezért kérem, ha valaki tudna hozzá kiegészítést , javítást, írjon nekem

Tente buba, tente, bubá, bubá,
Aludj el galambom, bubá, bubá,
Bubálj el angyalom, bubá, bubá,
Aludj el galambom, bubá, bubá.

Nekem is volt olyan Szép kicsi fiacskám,
De elvitték a törökök, Mikor Bécset bírták,
Most is megismerném, hogyha megláthatnám.

Tente buba, tente…
Nekem is volt olyan szép kicsi fiacskám
Most is megismerném, hogyha megláthatnám.

De elvitték a törökök, hajnal hasadtával
Most is megismerném, hogyha megláthatnám.

Két fekete szeme, két szép fehér karja,
Most is megismerném, hogyha megláthatnám.

Tente buba, tente…

Posted by Picasa
És ha az a valaki, aki tanította ezt adalt, véletlenül olvasná ezt a bejegyzést… üzenem neki, hogy szoktam rá gondolni- vajon hogy megy a sora? Írjon nekem. 🙂

Még egy dolog: az analitytics-ben szoktam látni, hogy nagyon gyakran keresik a basanadrágot- már kértek tőlem szabásmintát is. Hát, az óriási, nem tudom elküldeni. Viszont a 2009/7- es Burdában van szabásminta, és van az egyik idei számban is, talán a májusiban. 

Kétarcú táska

Elfogott egy anyagfelhasználási láz és ez lett belőle. Most aztán félre is teszem a kék anyagaimat, mert pl. bordós-mályvásat már nagyon rég varrtam, meg lilás-bézses-karamell színűt is, és mindenkinek meg kell adni az esélyt…
Elgondolkodtam egy kicsit a nyilvánosságról, meg a segítőkészségről a héten. Mert valóban, nem érzékelem, hogy ez egy nyilvánosság lenne, mert ülök a gép előtt, és egyedül vagyok, esetleg a családom tagjai láthatnak… És ha mindazt, amit írok, szóban kéne elmondani, sok embeer előtt, nem érezném jól magamat, mert nem szoktam hozzá a szerepléshez. (Lehet, be kéne edzenem valami karaoke partin.)
A héten megint megkeresett valaki a meskán és kérdezte, hogy hogyan csinálom a szabad gépi tűzést? Persze, elmondtam neki, pedig írta, hogy majd boltot akar nyitni. De én úgy vagyok ezzel, hogy biztos nem lesz ugyanolyan, mint az enyém, valami apróságban, talán még stílusban is eltér majd. Nem ő volt az első, aki tanácsot, útmutatást kért tőlem. Mondjuk, azért még lenne mit fejlesztenem nekem is, ki is néztem egy könyvet…
Hát, ezt csak úgy leírtam, mert nagyon elszomorít, amikor másolós-ügyekbe botlok. Az ember, valóban még önkéntelenül is másol, amikor újat tanul, ezen valóban túl kell lépni. De ez egy megoldhatatlan téma, úgyhogy nem is ragozom tovább.
A dolog kulcsa szerintem a fejlődni akarás és a szorgalom.

Posted by Picasa

Narancsdzsem almával

Ha unod a hólapátolást, és megsajnáltad a kamrában fonnyadozó almákat… netán egy kis akciós narancsra is ráleltél… akkor itt az ideje a téli befőzésnek. 🙂
Kell hozzá:
9 db alma, 
18 db narancs, 
2 kg cukor,
egy citrom leve
0,8 dl víz
dzsemtartósító a gyümölcs súlyának arányában.
Elkészíteni úgy kell, hogy:
Az alaposan megmosott narancs héját vékonyan leszedjük, és apró darabokra vágjuk. A fehér puha részt eltávolítjuk, és az almát is meghámozzuk, mindkét gyümölcsöt felkockázzuk. 
A cukorból és a vízből szirupot főzünk, és beledobáljuk a narancshéjat. Lehet bele tenni egy citrom kifacsart levét, vagy valami más savanyítót, úgy még finomabb.Főzzük kb. 10 percig. Ezután beledobjuk a narancsot és az almát is, és együtt főzzük még kb. 10 percig, vagy ha van türelmünk, megvárjuk, míg sűrűsödni kezd. Én nem vártam meg. Valahogy belevarázsoljuk a dzsemtartósítót- attól függ, kinek milyen van… És eltesszük. De ne túl mélyre, mert nagyon finom, akár piskótára, akár palacsintára…
Tegnap egyébként nagyon megható levelet kaptam egy ismeretlen varrótárstól. Szoktam leveleket kapni, és most már össze is gyűjtöm őket, még ha nem is válaszolok, azért köszönöm, és igyekszem válaszolni. De a tegnapi különösen meghatott. Be kell vallanom, a könnyeimmel küszködtem.
Csak rövid idézet, remélem, nem haragszik meg érte a küldője : …”EKKOR találtam Rád és a többi EMBERRE.Újra van kedvem élni, leülni a gépek mellé és dolgozni. Újra vannak ötleteim és remélem lesz erőm meg is valósítani őket”
Jó, tudom, ehhez nem csak én kellettem, hanem a többi ember is, és az internet is, de annyira jó érzés mégis. 🙂
Eszembe jutott egy mondás: Nem az az erős ember, aki sosem esik el, hanem az, aki elesik, és utána feláll. 
Minden kedves blogtársamnak jó alkotókedvet és sok erőt kívánok! Csak így, hétköznap is.

Boldog Karácsonyt!

Még elég sok tennivaló van hátra az Ünnepig, úgyhogy nem nagyon fogok a szám. gép előtt ülni. Van néhány blog és egyéb barátnő, akiknek nem tudom, hogy karácsony előtt tudok-e írni? De ami késik, az nem múlik. 🙂 Illetve: jobb későn, mint soha. 🙂
Minden esetre, aki olvassa a blogomat, amit szinte csak úgy, magamnak kezdtem írni, és nem is gondoltam volna, hogy mennyi értékes, klassz emberrel fogok megismerkedni, összebarátkozni…
Szóval, Boldog Karácsonyt kívánok nektek, békességet, kis pihenést… 🙂

Posted by Picasa

Szoknya a karácsonyfának

Nem tudom még, hogy mennyire fogjuk hasznát venni, de varrni élvezetes volt. 🙂
közben eszembe jutottak különféle változatai; dimbes-dombos, applikált szarvasos, barnás-aranyos… valószínű, hogy jövőre kerül sor rá.
Persze, biztos vannak benne hibák, lehet vizslatni.
Úgy elgondolkoztam ezen a múlkori beszóláson. Sok blogot olvasok, nézegetek, egy csomót csak csendben csodálok, mert annyit leírni képtelenség, hogy “De cuki, de aranyos…” ha van kedvem és időm, írok, ha nincs akkor nem írok. Én szeretem ezt a szabadságot.
Volt már, hogy nem tetsző dologgal találkoztam, vagy nem az én ízlésvilágom- akkor nem írtam semmit. Max. építő kritikát, vagy kérdést, mert szerintem úgy illik.
De hát nem vagyunk egyformák.
Nálunk egyébként a kisgyerekkori pirosas fafigurák díszítik majd a fát, mert a gyerekeink ragaszkodnak hozzá. 🙂

Posted by Picasa

Mostanában az esték

… nálunk úgy telnek, hogy ülök a nappailban és jobb híján megint nyakmelegítőt kötök. 🙂 Közben egyesével előkeresem a családtagjaimat, és asszisztálok az inhaláló készülék (más néven arcszauna) használatához. Sóoldatot (Salvus vizet) teszek a gépbe, és vagy Ambroxol szirupot, mert Rebinek légcső gyulladása van, vagy inhaláló olajat. Mindegyik szuper, mi már érezzük, csak szegény Rebi még nem, mert ő nagyon beteg.
Viszont megtudtam, hogy ha nagyon magas a láza, akkor az Algoflexet és a Neocitrant felváltva 4 óránként adhatom neki. Hál’ Istennek, a láza már lement, de pl. ez nekem új info volt, mert én még az Amidasopheanum – nál tartottam. Bocsi, ha nem jól írtam le.
Szóval, ég nálunk a gyertya sólámpában, illatmécsesben… Az illatmécsesbe víz helyett sóoldatot teszek, és lehet, hogy az inhalálásnak köszönhetően nem kaptuk el Rebitől a vírusos légcsőgyulladást.
Közben teázunk: hol immunerősítő teát, hol érzelmi harmonizáló teát, de így állandóan itthon lenni akkor is uncsi.
Kénytelen leszek kitalálni valamit. 🙂

Hír, vagy rémhír?

Tényleg biofegyver pusztít Ukrajnában?
2009. november 05. csütörtök, 15:51 EgerJobbik.hu

Nos, a tények a következők. Egy Joseph Moshe nevű mikrobiológus, aki egyébként amerikai-izraeli kettős állampolgár, még valamikor augusztus elején megjelent Dr. True Ott rádiós show műsorában műsorban.

Majd a férfiú a jelenlévők – és alighanem a hallgatók – legnagyobb megdöbbenésére közölte: bizonyítékokat kíván átadni a hatóságoknak arról, hogy a Baxter Gyógyszergyártó Cég Ukrajnában lévő laboratóriumában vakcinának álcázott “biofegyver” előállításán dolgozik.

A cég oltóanyaga valójában szándákosan úgy van megalkotva, hogy legyengítse az immunrendszert, és az 1918-as spanyolnátha járvány vírusát tartalmazza – közölte Joseph Moshe. Akit augusztus közepe táján az amerikai rendőrség letartóztatott, noha a tudós heves ellenállást fejtett ki a zsarukkal szemben. Azzal a váddal rakták hűvösre a mikrobiológust, hogy bombamerényletekkel fenyegetőzött a rádióműsorban, ami azonban nem igaz.


Nem kívánok összeesküvés-elméleteket gyártani, de tény: három hónappal Joseph Moshe bejelentését követően – amit akkor senki sem vett komolyan – kitört egy súlyos influenza- vagy ki tudja, milyen járvány – és éppen Ukrajnában. Meglehet, Moshe egy szélhámos vagy egy bolond, mindamellett annak a matematikai esélye, hogy éppen Ukrajnából induljon el gyilkos útjára valamilyen vírus, 0,69%. (Ukrajna lakossága 46 millió, a Földön pedig 6,7 milliárd ember él.)

Október 30-án egyébként még csupán két sertésinfluenza-megbetegedésről (!) volt tudomásuk a hatóságoknak, a H1N1 számlájára írható halálesetet pedig ekkor még nem jelentettek. És ezután hihetetlenül rövid idő, néhány nap leforgása alatt több százezer embert döntött le a titokzatos járvány Ukrajnában, és a halálos áldozatok száma is jelentős.


Hogy kicsoda valójában Joseph Moshe, arra nézve találgatások sokaságát lehet olvasni. Egyesek szerint Moszad-ügynök, akinek felébredt a lelkiismerete, és figyelmeztetni akarta a világot, miféle borzalmas terveket forgatnak a fejükben a világot uralni kívánó őrültek. De az is lehet, pusztán csak képzelődött, és a véletlenek különös összjátékának következtében pusztít a járvány éppen Ukrajnában, ahol állítása szerint a gyilkos vírust kifejlesztették.

Perge Ottó