Címke: vicces

Ha újra születnék visszafelé szeretném leélni az életem:

E-mailben kaptam, megosztom veletek, mert nagyon jó. 🙂

Halva kezdem és rögtön kikelek a koporsóból. Öregként felébredve nap mint nap jobban érzem magam. Miután túl egészséges lettem, kirúgnak az öregek otthonából, majd évekig élek gondtalan nyugdíjasként és bekaszálom a lejáró öregségi biztosításokat. Ezután, amikor dolgozni kezdek, az első napon arany karórát kapok a főnökömtől. Negyven-egynéhány évet dolgozom, mialatt egyre fiatalabb leszek, míg végül kiskorú lévén abba kell hagynom a munkát.
Jönnek a gimnáziumi évek: pia, bulik, boldog promiszkuitás. Ahogy fiatalodom, úgy válok egyre gyerekesebbé. Jön az általános iskola: végtelen játék, semmi felelősség! Pár év múlva kisbaba leszek és mindenki kezét-lábát töri, hogy mosolyogjak rájuk. Az utolsó 9 hónapot békés lebegéssel töltöm egy termálfürdő-szerű helyen, ahol mindent megkapok, ami csak kell: központi fűtés, on-line szobaszervíz, stb.

Nem azért mondom…

Mert ( a saját mércém és igényeim szerint ) nincs okom panaszra a pasik terén. Volt, aki annyira belém volt esve, hogy bicajjal zúgott a busz után, amin utaztam. 🙂 Több megállón keresztül. :O Teljesen le voltam döbbenve, hogy most ki a hülye, hogy  ezt meg kell-e hálálnom, mert én ugyan nem bátorítottam  semmire…
De mindez semmiség ahhoz képest, ahogy Turbó mászkál utánam. 🙂 Mert ugye melyik pasi asszisztálja végig fokról fokra a felmosást? Melyik szagolgatja végig a lépcsőfokokat, ki akarna belekóstolni a selyemfestékbe? Melyik veti rá magát a seprűre, a lelógó textilre, melyik pasi követ kisszobából nagy szobába, onnan a konyhába, kamrába… ?
Hűsége és fáradsága jutalma egy új alvópárna. 🙂

Még egy kósza gondolat

Bajba kerül az ember, ha egy ellenállhatatlanul gyönyörű fonalból kezd horgolni. Mert akkor már muszáj kipróbálni, hogy mutatna az kötve? Kámzsának, sálnak, boleronak, kardigánnak….És mindezt legalább 2x beszorzva…
Aj, de nehéz az élet! Mert ugyanazt férfias változatban is elképzeli…
Nem is merek belegondolni. 🙂

Kósza gondolat

Most megvettem a fonalakat, (sokat) és még holnap is fogok venni. De! Közben nekiálltam újra varrni, (tehát a fonalas projekt csúszik, nem tudom, mennyit…) úgyhogy majd  megmondom a férjemnek, hogy ha nem akarja magát idegesíteni, ne olvassa a blogomat. 🙂

OKOS ANYUKÁK

Ma nem voltam túl jó hangulatban. Sőt! Blogolni sincs kedvem éppen, de ez a vicc olyan jó, hogy ezt azért közzéteszem.

“Egy nap, amikor anyunak valami dolga volt és nem volt otthon,
apu egyedül vigyázott rám. Kb. 2 és fél éves lehettem és éppen egy kisebb
balesetb~ol lábadoztam.
Egy ismer~ost~ol kaptam egy kis teás készletet
afféle “gyógyulj meg” ajándékként és ez lett az egyik kedvenc játékom.
Apu a nappaliban ült az esti hírekben elmerülve, amikor behoztam neki
egy kis csészike “teát” ami persze csak víz volt. Jó néhány kis
csészike tea és rengeteg dicséret után aputól, hogy micsoda finom teát
készítek, megjött anyu.
Apu leültette a nappaliban és megváratta vele, amíg viszek neki egy
kicsi csésze teát, mert “ez volt a világon a legaranyosabb dolog!”
Anyu várt szépen türelmesen, és tényleg megjelentem, kezemben az
ici-pici csészike “teával” apunak, amit ~o szépen le is hajtott.
Mire anyu megkérdezte (ahogy csak az anyukák tudjak megkérdezni…
“FELMERÜLT BENNED, HOGY AZ EGYETLEN HELY, AHOL ELÉRI A VIZET,AZ A WC?”

Uzsonnás zsákocska és zsömletartó

Minthogy ma szinte semmi produktívat nem tudtam csinálni, sem hajtósan dolgozni, sem aludni mélyen… viszont feltöltöttem a Meskára a cseresznyés dolgokat- 4 tányéralátét még befejezésre vár- na és a cholik! Igen, az is varrom most már. 
Szóval, eszembe jutott a zsömletartók esete a gyerekeimmel. Vettem vagy 6 db-ot , mert olyan praktikusnak találtam: műanyag, kemény és ezért nem törik össze benne zsömle és nem folyik-hullik ki belőle a sajt meg a paprika meg a szalámi… Szorgalmasan rakosgattam bele a zsömléket és nem értettem, hogy miért nem szeretik a gyerekek? Aztán évekkel később megtudtam, hogy nagyon utálták, mert nem volt puha a zsömle, amit bele tettem. (Kellett nekem friss ropogós zsömléért fáradozni?!) Viszont nagyon találékonyan segítettek magukon: óra alatt ráültek, hogy szünetre megpuhuljon. Nesze neked szalámi és paprika a zsömlében. 🙂
Később nagy röhögések közepette melltartónak /mellhelyettesítőnek használták, és beöltöztek “dögös csaj”-nak. 🙂

Itt tartunk- Toszkána kendő

Az egész családból csak nekem tetszik ez a fonal, de úgy látszik, a macska mellém állt- azután ráfeküdt a kendőre. Sokáig hallani sem akartam macskáról, csak az ajtón kívül, gyakorlati okokból, az egerek távoltartására. Aztán engedtem az érzelmi nyomásnak és beengedtem ezt a törpecicát a lakásba. Állítólag fajtatiszta. Most azon dolgozunk, hogy szobatiszta legyen. 🙂

Posted by Picasa

Anyukám horgolta

Én meg keretet adtam neki. Amúgy most Ercsu Toszkán kendőjével bajlódok. Nagyon tetszik, nagyon ötletes. A mosogatnivalók is nagyon jól elvannak magukban. Melléjük tettem a szivacsot, háta összejönnek és kölcsönhatásba kezdenek. 🙂
Most várom az eredményt: vajon én kötöm meg előbb Ercsu kendőjét, vagy ők végeznek magukkal? 😉
Egyébként ha nem sikerül, akkor sem kell kétségbe esni. Olvastam, hogy mosogatórongy még lehet belőle. 🙂

Posted by Picasa

Pirulni szabad :)




Újabb hülyeséget kaptam e-mailben. Ha elhiszitek, hogy nem én voltam, akkor közlöm. 🙂




“Nyáron, nagy melegben mentünk bevásárolni. Ahogy bekanyarodtunk a Tesco
 parkolójába, a kormány gömbcsuklója kiugrott. A férjem nagy nehezen azért
 beparkolt, mondta, hogy amíg bevásárolok megjavítja a kocsit. Ahogy
 visszafelé toltam a bevásárlókocsit, láttam, hogy az autónk eleje fel van
 emelve, és alatta fekszik a férjem. Kilóg a kocsi alól két szőrös lába,
 és a
 rövdnadrágjából kikandikál a szerszáma. Néhány szájtáti meg ott
 vigyorgott.
 Leguggoltam, és egy gyors modulattal visszapakoltam a helyére. Ahogy
 felálltam, ott láttam állni a férjemet az autó túloldalán.
 Hosszúnadrágban!
 Rövidnadrágban a szerelő volt. Három öltéssel kellett összevarrni a
 homlokát, meglepetésében úgy beverte a fejét az alvázba.

 Tanulság: Mindig figyeljünk mit vesz fel a párunk reggel, és
 természetesen
 emlékezzünk rá, akármilyen meleg van!”